Kedves Olvasóim!
Meghoztam nektek az első fejezetet, remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
HAVE FUN!
Sziasztok. A nevem Katherine, de mindenki csak Katenek szólít. 165 cm magas vagyok, a testem elég átlagos, a hajam pedig barna. 25 éves vagyok és egy zeneboltban dolgozom, ami London belvárosában található. A neve MusicRound. Elég sok időmet töltöm itt, tekintve, hogy az életem szerves részét képezi a zene és a hangszerek. A nagybátyámé a hely. Amióta megszereztem a diplomámat, itt dolgozom. Először kisegítőként kezdtem, mára viszont már az egyik legjobb eladó vált belőlem.
-Kate, idejönnél kérlek egy percre?!-szólított meg Sara, a kolléganőm, aki egyben a legjobb barátnőm is kiskorunk óta. Hamar becsuktam a kasszát és a létrán ácsorgó barátnőmhöz siettem.
-Tessék.
-Odaadnád azokat a CD-ket ott?-mutatott a pultra.
-Persze.-mosolyogtam, majd a kezébe nyomtam.
-Köszönöm. Jössz ma a buliba?-kérdezte izgatottan.
-Milyen buliba?-húztam össze a szemöldököm.
-Conor rendezi. Állítólag házibuli lesz. Téged nem hívtak?
-Jól tudod, hogy nem vagyok túl jóban a barátnőjével.
-Igaz. Gondoltam megpróbállak elcsábítani, hogy ne kelljen egyedül mennem.-mondta miközben lassan lelépkedett a létráról.
-Abból semmi jó nem sülne ki hidd el.-jelentettem ki. Azzal a lánnyal már óvodás korunk óta nem jövünk ki jól, pedig semmi rosszat nem tettem neki. Valószínűleg egyszerűen csak nem vagyok neki szimpatikus.
-Attól még eljöhetnél.-nézett rám reménykedő tekintettel.-Majd messziről elkerüljük, ígérem.
-Tudod mit? Legyen. Gyere értem nyolcra.
-Szuper!-csillantak fel a szemei, majd boldogan a nyakamba ugrott.
A műszak végeztével elköszöntünk egymástól és elindultam autóval hazafelé, hogy minél hamarabb nekikezdhessek a készülődésnek. Anya már kint várt az ajtóban amikor megérkeztem.
-Szia.-mosolyogtam rá miközben finoman becsaptam a kocsi ajtaját.
-Szia kicsim!-nyomott egy puszit az arcomra, majd mindketten befelé vettük az irányt a forró nyári napsütés elől.-Mi újság?
-Minden rendben, este megyek Saraval bulizni.
-Rendben van, mi sem leszünk itthon, apáddal átmegyünk Wilsonékhoz.-simította meg a vállam, majd leült a kanapéra és kezébe vette az újonnan beszerzett könyvét. Anya imád olvasni.
-Már ideje, hogy kicsit ti is kimozduljatok.-mosolyogtam rá, majd felrohantam a szobámba és miután a táskámat az ágyamra dobtam, nekiálltam zuhanyozni. A langyos víz lehűtötte naptól égetett, felhevült testemet. A hajamat is alaposan megmostam, majd magam köré tekertem egy törölközőt és kiléptem a zuhanykabinból.
Éppen a ruháim között válogattam amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Idegen szám volt. Biztosan csak valami biztosítási ügynök. Könnyűszerrel kinyomtam, majd visszafordultam a szekrényemhez.
Miután végre sikerült választanom egy fekete, pántos, szoknyás ruhát, nekiláttam a hajam göndörítésének, majd a sminkemnek. Pont elkészültem mire Sara ideért. Felkaptam egy nem túl magassarkú cipőt, elbúcsúztam anyáéktól, majd siettem a kocsihoz.
-Szia.-üdvözölt Sara kedvesen.-Nagyon csinos vagy.
-Köszönöm, te is!-mosolyogtam rá, majd bekötöttem a biztonsági övet. Ismét csörögni kezdett a telefonom. Ugyanazt az idegen számot mutatta a kijelző.
-Miért nem veszed fel?-pillantott felém.
-Ez az idegen szám ma már hívott egyszer.
-Akkor biztos fontos dologról van szó. Vedd már fel!-addig addig unszolt, mígnem a hívó megunta, és letette.-Na tessék! Hívd vissza!
-Kizárt.-vágtam rá azonnal.
-Te tudod.-mondta, majd leparkolt a célállomáshoz.
-Semmi balhé!-fordultam felé.-Megértetted?
-Úgy csinálsz, mintha minden egyes bulin az én seggemet kéne menteni.
-Ez így van.-helyeseltem, majd kiszálltam a kocsiból és óvatosan becsaptam az ajtót.
Bent már javában szólt a zene, néhányan még táncoltak is. Az asztalokon finomabbnál finomabb ételek voltak kirakva és persze az alkohol, ami elmaradhatatlan egy házibulinál.
-Sziasztok lányok!-üdvözölt minket Conor lelkesen.-Örülök, hogy eljöttetek, érezzétek jól magatokat!
-Köszönjük.-mosolygott rá Sara, majd hosszú, szőke haját hátradobta és elindult a kajás asztal felé.
-Egyértelműen oda van érted.-súgtam neki oda.
-Bolond vagy te.
-Te meg vak.-vágtam rá, mire elmosolyodott.
-Éhen halok.-mondta miközben a szája már tele volt a kezében tartott szendviccsel.
-Hát akkor jó étvágyat.-kuncogtam, majd én is elvettem egy darabot.
Ahogy telt az idő, úgy lettünk egyre többen és többen. A zene is hangosabb lett és mintha az alkoholos üvegek száma is megduplázódott volna szinte mindenhol. Sara már igencsak jól érezte magát egy idegen férfi társaságában, én pedig a kanapén ülve figyeltem az embereket. Meg sem beszéltük, melyikünk fog hazavezetni. Bár a jelenlegi felállásból ítélve, én vagyok az esélyes jelölt.
Felálltam, fogtam a táskámat és elindultam megkeresni a mosdót. A ház tele volt emberekkel, szinte alig lehetett elférni egymás mellett. Háromszor biztosan rányitottam valakikre, mire végre megtaláltam azt, amit kerestem.
A táskámat a tükör elé tettem, majd megnyitottam a csapot. A telefonom csörgése szakított félbe ismét. Mérgesen kikaptam a táskámból és felvettem.
-Haló!-szóltam bele ingerülten. Senki nem válaszolt, csak a hangos szuszogást hallottam a vonal másik végéről.-Hahó!-szóltam újra, de hiába. Kinyomtam, visszatettem a táskámba és rohantam vissza Sarahoz, aki addigra teljesen eltűnt. Fantasztikus. Most mégis mi a fenét csináljak?
-Segíthetek?-hallottam magam mögött egy idegen hangot. Amint megfordultam, ledermedtem. Egy hatalmas, izmos férfi állt előttem látszólag bódult elmeállapotban.
-Köszönöm, nem kell.-válaszoltam, majd kitértem volna előle, de elkapta a kezemet.-Héj, engedj el!-kiabáltam, mire magához szorított és vonszolni kezdett a kijárat felé.-Segítség!-ordítottam, kapálóztam, de hiába, senki nem hallotta. Elfogott a pánik. A szívem a torkomban dobogott. Az utcára érve egy óvatlan pillanatban sikerült kiszabadulnom erős szorításából és rohanni kezdtem. Azt hittem még időben, de rosszul gondoltam. Ismét elkaptam a kezemet és teljes erőből a falnak lökött. A nyomás egyre nőtt a fejemben, majd hirtelen minden elsötétült körülöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése